fotó: Reuters
A legfontosabb most az, hogy találjunk valahol egy Henry-mezt
Ha egy gyerek Henry-mezt szeretne kapni, akkor Henry-mezt fog kapni. Átfut ugyan az agyunkon, milyen kár, hogy nem egy magyar sztár dressze egy magyar gyerek álmainak a netovábbja, ám egyrészt tudomásul kell venni a rút valóságot, másrészt pedig nincs is nagyon kedvünk és időnk mélylélektani és szakmai elemzésekre. A legfontosabb most az, hogy találjunk valahol egy Henry-mezt.
Nem kell keresni: belénk botlik. Éppen csak sétálni kezdünk a londoni Sohóban, és a második sarkon egy hatalmas üzlet kirakata hirdeti, hogy itt mindent megkaphatunk, ami futballal és rögbivel kapcsolatos. Utóbbit meghagyjuk az angoloknak, minket csak az Arsenal és Henry érdekel.
Amikor ezt az eladó megtudja, azonnal bólint, kérdi mekkora a méret, mondjuk, tízéves gyereknek lesz, megint bólint, és adja a mezt.
Felirat nincs rajta, de ezt lehet orvosolni, 13 fontért, azaz úgy ötezer forintért nyomnak a hátára nevet és számot – az összeg amúgy a betűk számán múlik, tehát még szerencse, hogy a kölyök nem mondjuk S. Wright-Phillipsért rajong -, mondják, nyugodtan menjünk a dolgunkra, bármikor visszajöhetünk a kész dresszért.
A bármikorra a Tottenham-Manchester meccs után kerülhet csak sor. Ismét naivak vagyunk: azt hisszük keresni kell majd helyet, ahol megnézhetjük a rangadót, ám itt minden pub hirdeti, hogy bent széles képernyőn nézhetsz sportot.
Sőt, a Haymarket streeten még arra is figyelnek, hogy a sör óhatatlan hatásai se fosszanak meg bárkit is egyetlen percnyi sportélménytől sem, ezért a férfi wc piszoárjai fölött kis képernyők vannak, és így könnyítés idején sem szűnnek meg az izgalmak.
A pubok természetesen tele vannak, nem könnyű ülőhelyet találni, a hangulat pedig csaknem olyan, mint a meccseken: az angolok minden egyes megmozdulást hangosan kommentálnak, és korlátlanul engednek szabad utat az érzelmeiknek.
A meccsnek vége, megyünk vissza a mezért. Nézhetnénk még spanyol focit, de az most nem számít. A gyerek boldogsága mindennél fontosabb...